Morning Breaths
Borostyánszín sugár
kúszik a fák felett,
A vén föld mélyen lélegzik a lábaink alatt.
Egy bűbájos fuvallat hoz csendes üzenetet,
A fenyvesek illata
a hajnalban megmaradt.
A tornácon állva nézem az ébredő tájt,
Vajon rohan a világ,
vagy csak megállni vágyt?
Mondd, kedvesem, mitől derül a reggel?
Nem jönnél ki velem a tiszta napfénybe?
Ha rám nevetsz, a rét kelyhe szirmot bont,
Langyos eső hullik a zöld rengetegbe.
Hadd ragyogjon az erdő,
tiszta és vidám, Bájos szél kísérje lépted ezután.
A gépek sietnek,
de a fák gyökere vár,
Bölcs nyugalom lakik
a nedves mohákon.
Miért futnánk
a távoli partok után,
Mikor az élet itt ring a faágon?
Egy halk kérdés
rezdül a tenyeremen:
Mezítláb jársz a füvön ma velem?
Mondd, kedvesem, mitől derül a reggel?
Nem jönnél ki velem a tiszta napfénybe?
Ha rám nevetsz, a rét kelyhe szirmot bont,
Langyos eső hullik a zöld rengetegbe.
Hadd ragyogjon az erdő,
tiszta és vidám, Bájos szél kísérje lépted ezután. (ooh-ooh-ooh)
Szél fújja hajadat,
A fák közt fény fakad,
Eső a lombban...
Lépj ki a fénybe.