Annyira Aranyos

Saigon utcáin meleg szél fúj át,

Budapesten hó fedi a kis utcát.

Tengerek és hegyek állnak köztünk,

Mégis egy közös álomba költöztünk.

Katalin,

annyira aranyos vagy,

A távolság lassan mind elolvad.

(óh) Kézen fogva építünk egy új jövőt,

Túllépve az elválasztó nagy időt.

A távolság hídján átlép a szívünk,

Bármi jöhet, mi mindent legyőzünk.

Ugyanaz a csillag ragyog ránk,

Ahol megvár minket az új hazánk.

Katalin, annyira aranyos vagy,

A távolság lassan mind elolvad.

(óh, igen) Kézen fogva építünk egy új jövőt,

Túllépve

az elválasztó nagy időt.

Saigontól Budapestig tart az út,

Hol a remény kapuja végre kitárult.

Katalin,

annyira aranyos vagy...

(annyira

aranyos...)