Új Rezsimváltók
Április, éjfél, a város nem alszik…
Hallod? Ez nem tűzijáték.
Ez mi vagyunk.
Tizenhat év, ugyanaz a szöveg a csapból,
ugyanaz a plakát néz rám minden sarokból.
Azt mondták, nincs más út,
csak ez az egy,
aki kérdez, az áruló,
aki bólint, az jó gyerek.
Láttam a haverom, ahogy Londonba költözik,
mert itthon a fizetés a hónap közepén eltűnik.
Kórházfolyosón a nagyi órákig vár,
közben a stadionban új a VIP-bár.
Az övék lett a jacht,
a birtok, a kastély,
a miénk meg a csekk,
meg egy szó, hogy „ne félj”.
De valami eltört, valami megmozdult,
a csendből zaj lett,
a zajból hang, a hangból kiáltás,
ami lerobbant.
Rendszerváltás, érzed, hogy remeg a tér?
Nem egy ember nyerte meg,
hanem aki végre mer.
Rendszerváltás, nem a plakát,
nem a név,
a mi hangunk, a mi kezünk,
a mi utolsó esélyünk még.
Nyolcvankilencben apám ott állt a téren,
gyertyával a kezében, hittel a szemében.
Azt mondta, fiam, ez most már a miénk,
aztán harminc év alatt elkopott a remény.
Most én állok itt,
ugyanazon a kövön, más a zene,
más a flow, de ugyanaz a dühöm.
Nem kell nekem megváltó,
nem kell új király,
olyan ország kell, ahol a törvény mindenkire áll.
Rendszerváltás, érzed, hogy remeg a tér?
Nem egy ember nyerte meg,
hanem aki végre mer.
Rendszerváltás, nem a plakát,
nem a név, a mi hangunk,
a mi kezünk, a mi utolsó esélyünk még.
Hé, ti ott fent,
új székben, friss öltönyben,
ne higgyétek, hogy mostantól csak tapsolunk csöndben.
A kétharmad nem korona,
csak kölcsön,
ha elfelejtitek, a tér titeket is elsöpör.
Ez nem egy buli,
nem egy éjszakás láz,
ez meló, tégla tégla után,
amíg áll a ház.
Szabad sajtó, független bíró,
tiszta kassza, hogy a pénz,
ami a miénk, végre jusson haza.
Hogy a haverom Londonból egyszer hazaérjen,
és ne csak karácsonykor,
hanem végleg itt éljen.
Nem a gyűlölet a motor,
nem a bosszú a cél,
hanem hogy a fiam ne azt tanulja,
hogy aki szól, az fél.
Rendszerváltás, érzed, hogy remeg a tér?
Nem egy ember nyerte meg,
hanem aki végre mer.
Rendszerváltás, nem a plakát,
nem a név, a
mi hangunk, a mi kezünk,
a mi utolsó esélyünk még.
Rendszerváltás… nem ők. Mi.
És figyelünk. Mindig.