Morning Breaths
Borostyánszín sugár kúszik a fák felett,
A vén föld mélyen lélegzik a lábaink alatt.
Egy bűbájos fuvallat hoz csendes üzenetet,
A fenyvesek illata a hajnalban megmaradt.
A tornácon állva nézem az ébredő tájt,
Vajon rohan a világ,
vagy csak megállni vágyt?
Mondd, kedvesem, mitől derül a reggel?
Nem jönnél ki velem a tiszta napfénybe?
Ha rám nevetsz, a rét kelyhe szirmot bont,
Langyos eső hullik a zöld rengetegbe.
Hadd ragyogjon az erdő,
tiszta és vidám,
Bájos szél kísérje
lépted ezután.
A gépek sietnek,
de a fák gyökere vár,
Bölcs nyugalom lakik a nedves mohákon.
Miért futnánk a távoli partok után,
Mikor az élet itt ring a faágon?
Egy halk kérdés
rezdül a tenyeremen: Mezítláb
jársz a füvön ma velem?
Mondd, kedvesem, mitől derül a reggel?
Nem jönnél ki velem a tiszta napfénybe?
Ha rám nevetsz, a rét kelyhe szirmot bont,
Langyos eső hullik a zöld rengetegbe.
Hadd ragyogjon az erdő,
tiszta és vidám,
Bájos szél kísérje
lépted ezután. (ooh-ooh-ooh)
Szél fújja hajadat,
A fák közt fény fakad,
Eső a lombban...
Lépj ki a fénybe.